Húsvét nagyhetében vagyunk, a naptárak április 20-át írnak. Brassó megyében járunk, Alsórákos határánál. A rendőrség ellenőrzőpontot állított fel, minden beérkező személy iratait ellenőrzik, mielőtt átlépné a falu határát. Két kocsi utasai találkoznak az ellenőrzőpontnál. Az egyik sofőr mosolyogva jegyzi meg, hogy szegény rendőrök még nem tudják, hogy ma mennyi ellenőriznivalójuk lesz. Állítását a fél óra múlva, az alsórákosi parókián gyülekező közel 50 erdélyi és partiumi lelkész igazolja, akik a szerda esti bűnbánati istentiszteletre érkeztek.
Alsórákos neve az utóbbi időben többször is felmerült, a falu szélén élő, szinte másfél ezres románul beszélő roma közösség néhány tagja tartja terror alatt a falut. Fosztogatnak, fenyegetnek, de tettlegességekre is volt már példa. Legutóbb alig néhány hete kapták fel a falusiak a fejüket, amikor három fiatalt vertek meg csúnyán a romák. A falu életében mindennaposak lettek ezek az események, a kisgyerekek, amikor az óvodában a termés betakarításáról kellett volna beszélni, azt válaszolták, hogy náluk nincs mit betakarítani, ugyanis a romák mindent ellopnak a megművelt területekről – meséli Gáspár Etelka alsórákosi óvónő, aki gyerekrajzokat is megmutat. A gyerekek az álmaikat rajzolták le. Végigfut a hátamon a hideg, miközben fényképezem a rajzokat. Szinte mindegyik gyerek azt rajzolta le, hogy a romák ökölbe szorított kézzel, vagy bunkósbottal állnak egy vérben fetrengő falubeli fölött. Még a tehetetlenséget is meg tudták ezek a gyerekek jeleníteni, a figurák kéz nélkül fekszenek a földön.
| Barát István alsórákosi lelkipásztor |
Barát István helybéli lelkipásztor levélben értesítette szolgatársait a tarthatatlan helyzetről. A lelkészek és református egyháztagok listáján elkezdődött a szervezkedés. Először egy ökumenikus, szabadtéri istentiszteletet szerveztek volna, de ez több okból kifolyólag nem valósult meg. Virágvasárnap és az utána következő nagyheti alkalmakon viszont több ezer ember imádkozott Székelyföldtől Hollandiáig az alsórákosiak békéjéért. Végül néhány lelkipásztor úgy határozott, hogy ők ettől függetlenül elmennek nagyhét szerdáján Alsórákosra, és részt vesznek a 6 órától kezdődő bűnbánati istentiszteleten. Ez az alkalom azt szolgálja, hogy a gyülekezetet erősítse, lássák, hogy mennyien állnak mellettük és imádkoznak érettük.
5 órakor érkeztünk a faluba, Barát István ki is vitt bennünket a temetőkertbe, onnan ugyanis be lehet látni a teljes falut. A lelkipásztor szerint a helyzet odáig fajult, hogy a falut rettegésben tartók kapukat és vaskerítéseket bontottak le, házakba törtek be. Amikor a megszorító intézkedések miatt a szociális támogatások 50 százalékát levágták, a romák azzal fenyegetőztek, hogy ezt a falu fogja megbánni. Naponta négy-ötször, nappal is bementek egy-egy lakásba, udvarra és fosztogattak, aki ellen akart állni, azt megfenyegették. Van olyan család, ahol éjjel felváltva őrködnek, a gyerekeket nem engedik ki egyedül az utcára, de már a népszokásokat sem gyakorolják a faluban. Barát István elmondta, hogy a legutóbbi verekedés előtt a hatóságokkal is egyeztettek és néhány javaslatot meg is fogalmaztak, de a legutóbbi incidens óta erőltetett békehangulat van a faluban. „Nem etnikai konfliktusról van szó, azon az estén, amikor kivonulta a falu, románok, magyarok és romák együtt indultak el, mindenkinek elege van a törvénytelenségből. Sőt még a lingurárok között is vannak olyanok, akik elmondják, hogy ők nem olyanok, mint a többiek, nem lopnak.” – meséli a lelkipásztor.
Hat órakor megkondulnak a harangok, a megjelent lelkipásztorok, teológusok és a gyülekezeti tagok bevonulnak a templomba. Az alkalmon Barát István hirdeti az igét. A lelkipásztor a nagycsütörtök éjszakáján alvó tanítványait költögető Úrról szóló igehirdetésében figyelmeztetett arra: Simon aludhat, de Péter nem. Az alvó Simonra nem lehet Anyaszentegyházat építeni: az éber Péterre és vallástételére igen. Márpedig csak az tud imádkozni és vallást tenni, aki ébren van. Ehhez pedig maga az Ige ébreszt fel bennünket. A gyülekezeti tagok szeme végig könnyes, hiszen érzik és látják, hogy nincsenek egyedül. Az istentisztelet keretében sor kerül az Alsórákosi nyilatkozat felolvasására is. A Pásztori-Kupán István teológiai tanár által megfogalmazott szöveg lényege, hogy egymást szeressük, mert erről ismeri meg a világ, hogy Krisztus tanítványai vagyunk. „Azt, aki bajban van, nem hagyjuk magára. Hadd fűzzem hozzá, bár nincs benne a nyilatkozatban, de 6 éves koromban tanultam Olasztelkén a dajkámtól, hogy az emberen akkor kell segíteni, amikor szüksége van rá, nem azután. Ezt a leckét nem vagyok hajlandó 38 éves koromban újratanulni. Valahányszor szükség lesz ránk, idejövünk, a nyilatkozatban benne van, hogy meg nem szűnünk Isten és az emberek előtt közbenjárni, azokért, akik a segítségünkre szorulnak itt, Alsórákoson.” – nyilatkozta a Protestáns Teológiai Intézet tanára.
Pásztori-Kupán István szerint lesz folytatás is, biztos, hogy az imádkozást nem fogják abbahagyni, és azokat a lépéseket is sürgetni fogják, amelyek a kialakult helyzetet elviselhetővé teszik. A gyerekrajzokról beszélve a teológiai tanár elmondta, hogy ezek a rajzok arról árulkodnak, hogy ezek a képek mindennaposak a gyerekek életében, ezt a képet azonban meg kell változtatni. „Valószínű, hogy ez a gyermekközösség ki kell hogy heverje ezt a helyzetet, azonban az ő gyermekeik már nem rajzolhatnak ilyeneket. És az, hogy az ő gyerekeik mit rajzolnak, az már tőlünk is függ.”
| Pásztori-Kupán István felolvassa az Alsórákosi Nyilatkozatot |
Közel negyven lelkipásztor látta el a helyszínen kézjegyével az Alsórákosi nyilatkozatot. A dokumentum első aláírója Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke volt, aki már több hasonló eseményen is részt vett, és aki a Királyhágómelléki Református Egyházkerület küldöttségét is vezette. Tamásváralján egyszerre három helyen gyújtották meg a falut és a lelkipásztor kocsiját is összetörték. Akkor a lelkipásztorok összefogtak és kivonultak. „A rendőrség kutatott, nem talált semmit, de az istentisztelet után többet nem fordult elő, hogy valami baj lett volna. Érzem, hogy a Szentlélek munkálkodni kezdett. Amikor meghallottam, hogy itt mi történt, az első reakcióm az volt, hogy ott kell lennem. Nem lehet az, hogy itt élünk Erdélyben, van közel ezer lelkipásztor, és mi ne tudnánk az alsórákosi lelkipásztor testvérünkön és a gyülekezeten segíteni. A mi segítségünk az, hogy eljöttünk, imádkoztunk, semmi különösebbet nem akartunk, csak azt, hogy az Úr lássa meg ezt az összetartó szolgálatot. Nem hoztunk semmilyen erőt, sem más eszközöket, mi Krisztus nevében érkeztünk” – nyilatkozta a helyszínen a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke.
Alsórákosi Nyilatkozat
Alulírottak, a Magyar Református Egyház tagjai, lelkipásztorai, presbiterei és elöljárói, illetve minden résztvevő, aki Krisztus békességének ügyét szívén hordozza, köszöntjük az Isten gyülekezetét, mely Alsórákoson van. A Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek, mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják minden helyen, a sajátjukon és a miénken: kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.
Elsősorban hálát adunk Istennek tiérettetek és a ti Krisztusban való hitetekért. Imádkozunk azért, hogy az Istennek békessége, mely minden értelmet felülhalad, még e nehéz időkben is őrizze meg szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. A ti nyugalmatokért és testi-lelki békességetekért meg nem szűnünk Isten és emberek előtt közbenjárni: ezt a közbenjárást szent és keresztyéni kötelességünknek ismerjük. Hisszük, hogy mindenre van erőnk a Krisztusban, aki minket megerősít. Ő az, aki mibennünk él, és az ő helyét szívünkben más el nem foglalhatja. Éppen ezért kell egymás terhét hordoznunk, mint az ő egyetlen és oszthatatlan testének tagjai. Ugyanakkor gondot kell viselnünk mind önmagunkra, mind az egész nyájra, melyben a Szent Lélek bennünket vigyázókká tett, a Krisztus Anyaszentegyházának legeltetésére, amelyet tulajdon vérével szerzett. Ő, aki a kilencvenkilenc juhot is otthagyja, hogy megkeresse a századikat, nevünkön szólít: kövess engem! Az ő hívásának engedelmeskedve jöttünk el ma hozzátok, és vigasztalásul, erősítésül magunkkal hoztuk több ezer keresztyén ember értetek elmondott virágvasárnapi és húsvét nagyheti imádságának hírét: sokuk nevét magunk sem tudjuk, de az Úr név szerint ismeri őket.
Hiszünk az imádság erejében. Hiszünk abban, hogy egymás hite által épülhetünk. Hisszük, hogy küldetésetek van ebben a világban, és tudatjuk veletek, hogy nem vagytok, és nem maradtok egyedül. Az Úr Jézus, ígérete szerint, velünk van minden napon a világ végezetéig az ő Szent Lelke által, illetve az ő látható földi testének, önnön vérén szerzett Anyaszentegyházának közösségében. Hisszük, hogy a Krisztusra épülő Anyaszentegyház legyőzhetetlen, és hogy nekünk, Krisztus tagjaiként szabad lelkiismerettel kell viaskodnunk a bűn és minden gonoszság ellen.
Tudjuk, hogy itt, Alsórákoson sem test és vér ellen van nékünk tusakodásunk. Tudjuk, hogy sötét erők most is munkálkodnak a köztetek lévő keresztyéni ékes és jó rend megdöntésén. Isten országának állampolgáraiként viszont el nem fogadhatjuk a krisztusi és apostoli rendtől eltérő zűrzavart. Ennek a krisztusi és apostoli rendnek része az is, hogy aki nem akar dolgozni, ne is egyék. Az apostol intése szerint mindenkinek csendesen kellene munkálkodnia, és a maga kenyerét ennie. Tudjuk, hogy Alsórákoson nem mindenki cselekszik ekképpen. Jogotok van hozzá, hogy elvonjátok magatokat mindenkitől, aki rendetlenül él, és azzal ne társalkodjatok, hogy megszégyenüljön. Mindazonáltal ne ellenségnek tartsátok, hanem atyafiakként intsétek őket (1Tessz 3,1–15).
Tudjuk, hogy a jelen körülmények között egyre nehezebb számotokra, hogy meg ne restüljetek a jó cselekvésében. De hisszük, hogy az az Úr, akinek ereje erőtlenség által végeztetik el, újból és újból megerősít mindnyájunkat. Ezért kell Istennek hálát adnunk, aki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért, szeretett testvéreink, erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy sem a ti munkátok, sem a mienk nem hiábavaló az Úrban. Mivel Református Anyaszentegyházunk és az egyetemes keresztyén Anyaszentegyház tagjaiként az élő és oszthatatlan Krisztus-test tagjai vagyunk, ezáltal egymásra is vagyunk utalva örömünkben és bánatunkban, jólétünkben és szenvedéseinkben egyaránt. Érettetek mondott imádságaink mellett, szent egymásrautaltságunkban pedig ígéretet teszünk arra, hogy másokat is buzdítva, engedelmeskedni fogunk a Mester intésének:
"Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek;
amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.
Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok,
ha egymást szeretni fogjátok" (Jn 13,34–35).
Kelt Alsórákoson, az Úr emberré válásának 2011. esztendejében,
Húsvét nagyhetében, április 20-án.
Aki szeretne csatlakozni az aláírókhoz, felekezettől függetlenül megteheti. Ehhez küldjön emailt a következő címre: mcpasztori@yahoo.com
Kiss Gábor
Nagyon lehangoló és szomorú helyzet,jó, h legalább megindult valami.
VálaszTörlésNagyon jo az osszeallitas. Tovabbitani kell ezt tobb medium fele!
VálaszTörlés