Ünnepelhetünk
ma Erdélyben!
Jog, nemzetközi jogszabályok,
törvények, európai jogvédő intézmények, állampolgári
ismeretek, kisebbség, önrendelkezés, diszkrimináció, tolerancia
stb. mind-mind olyan mesterkélt, erőltetett, idegen fogalmak, néhány
esetben éppen ellenszenvet keltő érzések halmaza.
Miért?
Mert valóban mesterségesen
létrehozott rendszerek.
A jogszabályok, törvények,
intézmények megszorításokat eszközölnek, az iskolában a polgári
ismeretek oktatása kötelező, lediktálják, kikérdezik, lefeleltetnek,
leosztályoznak belőle. És a kisebbségi jogok, önrendelkezés,
diszkrimináció és tolerancia még mindig vagy tabu, vagy már éppen
túlfecsegett, értelmétől megfosztott téma.
Az emberi jogok védelme
az állam kötelessége. Az emberi jogok oktatását is az állam látja
el.
De hogyan?
Szabályokkal, kötelező
állampolgári neveléssel.
Pedig hát nem is kellene
jogrendszer, az emberi jogokat oktatni sem kellene, ha olyan társadalomban
élnénk, amelyben minden egyén tudná, hogy a saját jogai addig érnek,
ahol a másé elkezdődnek.
De most még nem abban
a társadalomban élünk. Ez most ez nem az a hely. Most még nem.
Most még sajnos Erdélyben
nem mindenhol szabad a magyar szó, nem mindenhol imádkozhatnak,
tanulhatnak a magyarok magyarul, nem ritka az sem, hogy a vezető
állástól elesik a magyar értelmiségi bár jól beszél románul
és jó szakember is, a bíróságokon, törvényszékeken, helyi adminisztrációban
még mindig nem lehet magyarul érvelni, védekezni, ügyeket intézni.
Az is előfordul, hogy nagy megtorlásban részesül az az egyén és
az az intézmény, amely ellenzi és ellenáll az állam asszimilációs
politikájának.
Emellett gyakran megesik,
hogy saját Roma kisebbségünkkel is nagyon rosszul bánunk. Hogy
eluralkodik rajtunk az erőszak és a gyűlölet. Elfelejtjük
néha tisztelni még az ember és természet legalapvetőbb jogát is,
az életet.
Ma téged rekesztünk
ki, holnap pedig ti fogtok engem kirekeszteni. Iskolából, munkahelyről,
házból és hazából.
De megfordulhat a kerék
forgása, ha lesz elegendő merészség, emberség ahhoz, hogy egy,
legalább egy ember mindig felálljon, megforduljon és ne a gyűlölködők,
ne az erőszakoskodók, ne a kirekesztők, a megalázók táborában
ácsorogjon vagy hangoskodjon, de képes legyen NEMet
mondani. És törekedjen
arra, hogy megismerje, megértse, elfogadja, támogassa, felkarolja,
befogadja a kirekesztettet, a megalázottat.
Eljön talán a nap,
amikor az erdélyiek ismerni és tisztelni fogják saját emberi
értékeiket, és így képesek lesznek majd arra, hogy mások
értékeit is elfogadják. Ha az emberek tudatosan a megismerés
és a megértés útjára lépnek, akkor „bebukik” a jogvédelem
intézménye és nincs többé szükség arra sem, hogy emberi jogokat
oktassanak az iskolákban.
Hol lehet tehát erre
a tudásra szert tenni, erre a felismerésre rájönni, ezt a tudati
szintet elérni?
Nyitottság kell
hozza, nagy mértékű nyitottság. Mert megtapasztalás útján
tanul a leginkább az ember, és tapasztalatokat minden pillanatban
lehet szerezni. Ott van a szemünk előtt, egy karnyújtásnyira tőlünk
a megtapasztalás lehetősége. Lehet, hogy eddig elmentél mellette.
Pedig ott állt a kolduló a bolt mellett és te soha nem kérdezted
meg tőle, hogy miként került oda. Csak bementél az üzletbe vásárolni
és elmentél a lehetőség mellett, hogy megismerd, megtudd, hogy mennyi
szenvedés, kirekesztés, megaláztatás, megbélyegzés van a
környezetedben.
Vagy ha a bíróságon
románul kérdezett a bíró és te nem értetted, mondtad a magadét
magyarul, de ők nem értettek, majd elkészült a jegyzőkönyv és
te még is aláírtad. Akkor nem szóltál, mert nem akartál akadékoskodni,
pedig kérhetnéd, hogy legyen egy hivatalos tolmács, aki a jegyzőkönyvet
lefordítja.
És még mindig nem
magyarul szerkeszted meg a kérést, pedig lehetne, és helyesebb is
lenne, de félsz, hogy kérésed nem fogadják el.
És gyermeked sem iratod
magyar iskolába, mert valaki elhitette veled, hogy akkor nem fog tudni
érvényesülni. Nem tudod még, hogy milyen félszeg ember válik abból,
aki anyanyelvén nem tud olvasni sem pedig írni. Még esélyt sem adsz
neki, hogy saját értékeit megismerhesse. Akkor miként tisztelje
önmagát, és miként tiszteljen másokat?
A megismerés, a fejlődés,
a tudatosodás tehát előtted áll, lépten nyomon, nap mint nap. Válaszd
a nehezebbet. Mert az az igaz út. A győztesnek mindig nehézséggel
tele az útja. De legyőzi saját korlátait, saját maga építette
félelmeit és megmarad EMBERNEK.
Talán eljön a nap
Erdélyben is, amikor az Emberi Jogok Nemzetközi napján megünnepelhetjük
az EMBERSÉGET!
Csíki Emese
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése