Fábián Tibor: „Lélektől lélekig haladó misszió”*

A kórház, a betegség, a testi nyomorúság látványa megtanít hallgatni. Locsogás helyett megfelelő időben szólni és éretlen emberi szavak helyett az élő és ható Igébe kapaszkodni. Steinbach József lelkész-püspök erről így fogalmaz: „megdöbbentő, hogy milyen érzéketlenek tudunk lenni, miközben egyfolytában beszélünk, és mindent megmagyarázunk. Hallgatni, csendben és őszintén odaállni valaki mellé alig tudunk. A csendes, őszinte részvét a legtöbb, amit igazán súlyos helyzetekben ember adhat az embernek. Ha igazán nagy baj van, nem is vagyunk többre képesek. Egy valaki képes ennél többre: aki el is tudja venni kínjainkat, el is tudja hordozni helyettünk azt. Ez többnyire nem azt jelenti, hogy szűnik a kín (persze ez a csoda is adathat!), hanem hogy az Ő erejével, alázattal elhordozható lesz az.”

Fábián Tibor írása az alábbi linken olvasható.